Az udvari ember [antikvár]

Ha Rimini felől haladunk Urbino irányában, az út egyik kanyarulatánál váratlanul merőleges sziklatömb emelkedik, melynek tetején élesen belerajzolódnak az égbe egy várkastély nemes körvonalai. Erről az oldalról semmiféle út sem vezet felfelé és az ember szinte meghökkenve tűnődik, miképpen lehetett ott fenn építkezni és kik lehettek az emberek, akik e meredek sziklatetőn emelték a renaissance egyik legtisztább stílusú palotáját? Urbino elé értünk. Az út újabb kanyarulattal megkerüli a sziklát és szerpentinvonalban emelkedik a várkastély felé. Leírhatatlanul előkelő látvány tárul szemünk elé. A harmonikusan komoly főtér egyik oldala a hercegi palota, a quattrocento e remekműve ; kapuján áthaladva, szinte csodálkozunk, hogy oszlopos-árkádos udvarában nem találkozunk a renaissance embereivel, akik vadászatra vagy tornára indulnak. Néma csend mindenütt. A főlépcső fordulóján ott áll a nagy condottiere, Federico da Montefeltre szobra. Ő volt a várkastély építője, a hercegség ura; ha ablakából kinézett, onnét a magasból áttekinthette a lábai alatt elterülő birodalmát, melyen keresztülhúzódnak ezüst szalagként a Foglia és a Metauro vizei...