Az unalom [antikvár]

Előszó Regényírók jönnek-mennek; felbukkannak, eltűnnek, megmaradnak. Megírják első könyvüket, újakat írnak, jobbakat, rosszabbakat; életművet alkotnak, bevégzik életművüket; bekerülnek, nem kerülnek be a regénytörténetbe. Mindenesetre eloldják önmaguktól, objektivitálják, befogadó és megítélő közegnek adják át regényeiket. Moravia - remélhetőleg - még távol áll életműve véglegességétől. Él, ír. De elég régóta s elég jelentőset ír, hogy mennyisége egységként értelmezhető, a XX. századi regény folyamatába illeszthető minőség legyen. Tucatnyi regényének némelyike - úgy rémlik - máris maradandó.