Az úr hintáján [antikvár]

Részlet a könyvből: "Fráter Jácint csuhája gallérja közé szorította a fejét s csak az orra piroslott a száraz hidegben. A csuhát verdeste a szél, mint a köteleiről elszakadt vitorlát, a kis emberi hajó azonban, tovább himbálózott a vad széláramlatban. Balkarján hatalmas gyékénykosár repkedett; nem volt benne semmi, aminek segítségével szilárdan maradhatott volna karjának könyökben megtört árbócán. Keztyűje nem lévén, bal kezét szőrgúnyája jobb ujjába, jobb kezét bal ujjába dugta és saját libabőrös karján melengette dermedt ujjait. Fejének csak alsó karéját körítettte fakult, barna haj, míg a kúpja ragyogó fehér volt az élet beretválta tonzurától. A gond felszentelt papjaként sok ember já-kél eképpen, félig meztelen koponyával. Fráter Jácint is megspórolta a beretválkozást, szappant, hogy keres folttal jelölje meg felszentelt állapotját: az élet szentelte őt fel, megjelölvén azzal a félkopaszsággal, amellyel annyi koldust, napszámost jelöl meg. A szegény emberek kopaszsága tonzúraszerű..."