Az Úr szőllőjében [antikvár]

Részlet a könyvből: Az eszmék örök forradalma különböző irányok és áramlatok egész sorozatát emeli oltárra, melyek mint a forró víz mélyéből fölszálló levegőbuborékok, több-kevesebb ideig maradnak fölszínen. Hivalkodnak azzal, hogy orvosságot találtak a beteg társadalom minden bajára; elmúlt századok verejtékes munkáját lekicsinyelve, maguknak követelik a szerintük végső szükségből megmentett társadalom háláját; szűk, kicsinyes látóhatárukról örökélettel bíztatják magukat és tetszelgésük közben nem veszik észre, hogy hamarább elenyésznek, mint annak a nyugtalankodó forró víznek fehér buborékjai. Mint ezek a buborékok, ők is nagy zajjal léptek ki az életbe, ahol aztán pár év, legföljebb néhány évtized alatt az emberek belátják tanuk hasznavehetetlenségét, elveiktől elfordulnak s amire föltalálói azelőtt oly büszkék voltak, most igyekeznek minden rokonságot letagadni s nevüket már említeni sem merik. Helyükbe pedig hasonló föltűnéssel új, vagy az előbbieből kialakult más divatos eszmék lépnek, hogy hasonló kimúlásnak nézzenek elébe.