Az üstökös [antikvár]

Részlet a könyvből: A kopasz, gömbölyűfejű, köpcös ember vastag, tömpeujjú két kezét összekulcsolta duzzadt hasán s hüvelykujjait gyorsan forgatni kezdte egymás körül. Húsos, vörös szemhéjakkal beágyalt halszemét makacsul meresztette a fal egy pontjára s hosszú percekig figyelemre se méltatta az íróasztala elölt alázatos-görnyedten állongó magas, beesett arcú, tüzesszemű csinos fiatalembert, aki végre is megúnta a néma várakovást s arcizmainak néhány ideges rándulása után nagyon halk hangon megszólalt: - Kérem, Lövi úr, csak még ma... egyszer... Meg fogom szolgálni... Hiszen tudja, hogy nem ajándékot, nem könyöradományt kérek ... Nem sokról van szó, csupán néhány pengővel segítsen rajtam ... előlegül, a legközelebbi ötletre ...