Az utas I-II. [antikvár]

Részlet: - Ön itt, Vichyben, ez aztán a szerencse! Édes barátom, a világ összes emberei között ön az, akit leginkább óhajtottam látni. Ha gyorsan ment, ha meglepi, vagy zavarba ejti valami, avagy sok a mondanivalója, Roger Lecoulteux erősen selypít, s ezen beszédhibája még növeli amúgy is eléggé zavaros kiejtésének furcsaságát. Termete kissé vaskos igen elegáns nyári öltönyéhez, haja túlságosan szőke, arca nagyon rózsás; s habár lenszínű borzas bajúsz árnyékolja ajkát, mégis valami kövér, jóllakott gyerekhez hasonlít, akit épp e percben mosdattak meg s öltöztettek föl tiszta ruhába. Igy állít Kerjean elé, elállva a járókelők útját a fasorban, mely a vichyi "régi" parkot átszelve, a kaszinótól a források csarnokához vezet.