Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:Hősünk.Egy borbélyműhely ajtajára volt festve, még pedig a város előkelő helyén, a ferenci-barátok terén, ugyanott, ahol valamikor ifjabb Ábrányi Kornél oroszlános arcképe is díszelgett, mikor még a szomszédos házban volt a Pesti Napló szerkesztősége és a ravasz borbély a szerkesztő arcképével vonzotta magához az újság munkatársait és olvasóit. Sok volt még a szakállas férfi Pesten, a borbélyoknak nem járt olyan könnyedén a kés a kezükben, mint mostanában, amikor a legtöbb férfi borotváltállú.Ugyanezért ebben az időben igen fontos körülmény volt az, hogy a borbély műhelyek ajtajára kinek az arcképét festik? Így, látni lehetett Deák Ferencet kipödört bajusszal az Angol királynő szomszédságában; Podmaniczky Frigyest egy Cukor-utcai fodrászmester választotta ideáljának. A Józsefvárosban, ahol erős talaja volt a függetlenségi pártnak, gyakran találkoztunk Petőfi Sándor arcképével a zörgő cintányérok alatt. Persze? ezek a festmények" nem mindig hasonlítottak ahhoz a nevezetes hazafihoz, akit ábrázolni óhajtottak, de nem azért volt a figarónak szája, hogy elhallgatta volna patrónusa nevét. A mi hősünket a borbély röviden csak így szokta bemutatgatni:- Az utolsó magyar gavallér!