Az utolsó hazugság [antikvár]

CLARA Azt mondják, a halál hármasával jár. Első volt az öregúr, aki anyámmal és apámmal szemközt lakott, az utca túloldalán. Mr. Baumgartner. Elvitte a prosztatarák hetvennégy évesen. A következő egy gimnáziumi osztálytársam volt, feleség és édesanya, csupán huszonnyolc éves. Tüdő-embólia. Egy vérrög, amely egyenesen a tüdejébe ment. És aztán Nick. A kanapén ülök, amikor elkezd mellettem csörögni a telefon. Nick neve jelenik meg a kijelzőn, az ő ismerős hangja csendül föl a vonal túlsó végén, mint ezernyi más alkalommal, amikor fölhívott. Ám ez az alkalom más, mint a többi, mert most fog utoljára telefonálni. - Szia! - mondja Nick. - Szia neked is! - Hogy mennek a dolgok? - kérdezi. - Minden rendben. - Félix alszik? - Aha - felelem. Ahogy az már lenni szokott az újszülöttekkel: egész nap alszanak, aztán egész éjjel kuruttyolnak. A karomban fekszik, moccanni sem tudok tőle. Semmi mást nem tudok csinálni, csak nézem, ahogy alszik. Félix négy napja és három órája született. Tizenhét perc múlva négy napja és négy órája lesz. A szülés, mint általában, hosszú