Az utolsó négy nap [antikvár]

Részlet a könyvből:Élete utolsó délutánján Bőrzsák aznapi trógerkedésének összeredménye némi aprópénz és a bőriszákjában lapuló fél komiszkenyér volt, meg az a száznegyven csikk, amit várakozás közben felcsipegetett.Az állomáscsarnok ablakpárkányára helyezett újságpapíron bontogatta a cigarettavégeket, nem feledkezve meg arról, hogy szabályos időközökben körbesétáltassa tekintetét a várakozástól kókadozó utazni készülőkön, akik kisebb-nagyobb csoportokba verődve ácsorogtak, bőröndjeiken kuporogtak, vagy mint elkábított hangyák vánszorogtak egyik bolytól a másikig, hogy felcsípjenek egy-egy reménykeltő mondatfoszlányt: rövidesen a hátországba induló szerelvényt állítanak össze a menekülők számára! A hír aztán - mely rendszerint hamis volt, s melyben maguk a menekülni készülők sem hittek igazán - villámgyorsan terjedt egyik csoporttól a másikig, és az utasok egymást taposva, lihegve, fujtatva, káromkodva, visítozva tódultak ki a peronra. De ott már csak néhány percig tartott a képtelen kavargás, míg mindenki megtalálta saját falkáját. Csakhogy a szerelvény helyett rendszerint a pályaudvar szolgálatos tisztje jelent meg, néhány géppisztolyos kíséretében, és visszatereltette a tülekedéstől kifáradt, már lagymatagon tiltakozó embereket az épületbe.