Az utolsó ruha Párizsból [antikvár]

PROLÓGUS Párizs, avenue Montaigne, Christian Dior Szalon 1952. szeptember Alice résnyire leengedi a Chrysler hátsó ablakát, hogy a friss, hideg levegő visszarántsa a valóságba. Még most sem hiszi el, milyen szerencsés. Más nő bármit megtenne egy ilyen meghívásért. A fogadásokon szinte csak arról beszélgettek a vendégei, milyen nehéz felkerülni Dior ügyfeleinek a szűk listájára. - Attól tartok, nem állhatok meg a ház előtt, Madame Ainsley. Pár lépést vissza kell sétálnia - mondja a sofőr. Alice összerezzen, mert még nem szokta meg az új megszólítást. - Remélem, nem veszi rossz névén. A parkoló gépkocsik miatt nem tudok közelebb megállni. - Ugyan, dehogy! Semmi gond - feleli az asszony, kipattan a Chryslerből, amely hivatalból járr a Franciaországba akkreditált brit nagykövet feleségének, és fürge léptekkel elindul a macskaköves úton a Dior-ház felé. Pillanatokon belül több tucat dúsgazdag és befolyásos asszony veszi majd körül. Már látja őket. A ház előtt gyülekeznek, izgatottan nyüzsögnek, cigarettáznak, lelkesen üdvözlik egymást, áthatolhatatlan fal emelkedik a világuk köré, amelybe Alice-t pozíciójánál fogva be kell fogadniuk. Közelebb érve érezhetővé válik a nők közötti versengés. Mindenki mindenből többet akár, a legmagasabb színvonalon.