Az utolsó szemtanú [antikvár]

Előszó a magyar kiadáshoz 2013 szeptemberében az MTI közleménye alapján a magyar sajtó is beszámolt Rochus Misch haláláról. Az érdeklődés nem azért nyilvánult meg személye iránt, mert Misch esetleg kulcsszerepet játszott volna a Harmadik Birodalom történetében, hanem azon egyszerű oknál fogva, hogy személyében az utolsó ember távozott, aki Adolf Hitler 1945. április 30-án a Führerbunkerben elkövetett öngyilkosságáig tanúja volt a Hitlerrezsim gyászos végóráinak. A 20. századi hadtörténet sorozatban is ezért kapott helyett emlékirata, nem pedig azért, mert frontkatonaként valamely hadszíntéren kiemelkedő teljesítményt nyújtott volna, eltekintve attól a három héttől, amikor súlyos sebesüléséig részt vett a lengyelországi hadjáratban. Az 1917-ben Németország egyik keleti tartományában, Felső-Szi-léziában született Rochus Misch besorozott fiatalként 1937-ben a katonaság helyett választotta az SS-VT-t, ahol - a testmagasságának köszönhetően - Hitler testőrezredénél, a Leibstandarte SS Adolf Hitlernél találta magát. Azok után, hogy 1939-ben súlyosan megsebesült a lengyelországi hadjáratban, Hitler környezetéhez osztották be, eleinte mindenesként, később telefonkezelőként. Ebbéli minőségében-jelesül azzal, hogy egészen a Harmadik Birodalom legutolsó napjaiig a főnöke szolgálatában maradt - hagyta ott szerény névjegyét a történelmen. Misch sosem kereste a nyilvánosságot, sőt az életrajzát sem akarta megírni. Az előszóban azt írja, a személye iránti növekvő érdeklődés és az általa közkeletű tévedésnek ítélt feltételezések tisztázási szándéka vezetett ahhoz, hogy 2008-ban hozzáfogott a könyv megírásához. Miután 1953-ban hazatért a szovjet hadifogságból, átlagos, hétköznapi életet élt, amit a történelem csak 2000 után fedezett fel, mikor kiderült, hogy Hitler bunkerének kevés életben lévő túlélője közé tartozik. Idővel pedig ő maradt az egyetlen. 9