Az üvegkastély [antikvár]

Részlet a könyvből: Hullócsillag Szőke kisgyerek volt a harangozó fia, vértelen arcú, sovány kisgyerek, mintha mindig árnyékban lakott volna a sziklákká hasadt nagy hegyek között, ahol még nyáron is hófoltok maradtak az északfelé fordult hajlásokon. Munkára bizony nemigen lehetett befogni, pedig már tíz év körül járt az istenadta, még a harangkötelet sem nyomhatták a kezébe, olyan vékony szúnyogkarja volt. De az apja nem nagyon bánta ezt. Mert hogy a gyerek egyszer délután, alighogy túlesett az olvasás meg a betűvetés nehézségein, betéve fújta el a lépcsőimát, hát papnak szánta. Beszélt is már jónéhányszor a dologról a plébános úrral, aki havonta jött ide misét mondani. És az is úgy találta, hogy a gyereknél az ész nem hibázik. - Csak ne lennél olyan sovány, te Csöpp Misi, mert ha reverendát kell magadra venned, meglásd, hogy elfúj benne a szél. Mondd az anyádnak, adjon több tejet. Csöpp Misi ilyenkor lehorgasztott fejjel játszogatott a húzós fiók cifra kulcsával, meglapulva a sekrestye sarkában. Az arca szokatlanul piros lett. Mert a mama nem adhat több tejet. Akkor nem volna miből vajat csinálni meg nem volna túró, amit korpával keverve esznek a csibék és a turista urak éhesen maradnának a menedékházban.