Azértis - Azértse [antikvár]

Részlet: „Ez olyan jó, hogy Magyarországon öt évig nem fogják közölni." 1967-ben mondta ezt nekem B. Nagy László filmesztéta, amikor elolvasta a Mese Káinról, Ábelről meg Magáról az Úrrólt, életem első írását. Meg kellett volna vesznem az örömtől: a nagy B. Nagy megdicsért, de csak a hallottam. Hogy valami azért nem jelenik meg, mert jó, számomra természetes volt, pedig még csak kulcslyukon kukucskáltam a kelet-európai kultúrpolitikába. (Juj! Beh csúf alliteráció!) Az elismerést betakarta a várható elutasítás, de Bénagy mondata örökre szent maradt. B. Nagy László a mozi tudósa volt, írásai filmeseknek ma is szentírás. És szentírás lenne bárhol a világon - ha a világ tudna magyarul. Akkor azt mondták rá az okosok, lóugrásban gondolkodik. Nem igaz. „Csak" gondolkodott. Ittam a szavait, tanított, érvelt, haláláig kísértem szenvedélyes bakugrásait, fájó szerelmi ábrándjait. Olykor napokig nálunk dekkolt, amikor elmenekült otthonról - önmagától. És éppen vele voltam kegyetlen. Elzavartam a lakásunkból, amikor a lányom megszületett. Nem fogtam fel, mit teszek vele, nem érdekelt, csak az, hogy a gyerekem feje fölött nem lesz több éjszakai randalírozás! Nem fogtam fel, mit köszönhetek neki. „Profinak sose szabad lenni. De amatőrnek se. Hanem a margókon ugrálni Ez persze nem megy büntetlenül, mert a társadalom megbosszulja - már csak puszta irigységből is - az efféle eltökélt „kint-bent" állapotot To conform, or die - konformizálódsz, vagy meghalsz, írja Faulkner - már 1938-ban.