Azt mondta, hogy igyi szudá! [antikvár]

Kötéstábla / borítója kopott
„Azt mondta, hogy igyi szudá." Más nyelven mondta, de mi értettünk a szóból. Fogtuk magunkat és odamentünk, És legtöbbünk rajta is vesztett. Ki lábával, ki kezével, de sokunk a szívével veszett oda. Erről szól ez a regény. A kezdet. Az 1944-es év utolsó pár hónapja; falusi krónikaként, hézagpótlásul. Nincs egy könyv se… Se regény, se színmű; megmaradt magyar irodalom a maga becsületében, az igazat nem lehetett, a hamisságot alig-alig akadt, aki vállalta. Meg kell próbálni! Az lehetetlen, hogy egy krónika, amely szentül igaz, ne hozna semmilyen értéket… Mert hogyan repülne át a magasugró a lécen, ha neki se futna?