Babbitt [antikvár]

Részlet a könyvből: A reggeli ködből kibontakoztak Zenith tornyai. Cementből, acélból és homokkőből épült józan tornyok, erősek, miként a kősziklák és kecsesek, mint valami ezüst filigrán. Nem várak, sem templomok tornyai, hanem csak pompás, szép üzletházak. A köd kegyelettel eltakarta az előző nemzedékek kopott épületeit. A postahivatalt zsindelydíszes manzárdjával, régi, otromba házak téglavörös minaretjeit, gyérszámú, kormosablakú gyárakat, ódon, agyagszürke fiakalyibákat. A város tele volt az efféle fura, torz alkotmányokkal, de az égnek meredő tornyok immár kiszorították őket a kereskedő-gócpontból és a környező halmokon vadonatúj házak ragyogtak, a mosolygó pihenés megannyi derült otthona. Egy hosszú, karcsútestű autó zajtalanul száguldott egy betonhídon keresztül. Az urak frakkban, hazatérőben a Kis Színház előadásáról, mely egész éjszakán át tartott és látszott, hogy a művészet oltárát jócskán megöntözték pezsgővel. A híd alatt a vasúti sinek zöld és vörös fények zűrzavara közt kígyóztak. A newyorki expressz elrobogott és egyszerre húsz ragyogó acélvonal ugrott elő a semmiből a hirtelen, éles fényben. Az egyik felhőkarcolóban az „Associated Press" távirati tudósításait zárták le...