Bábel [antikvár]

OKTÓBER huszonegyedike volt a polgármesterválasztás napja, de már a hónap elején mindkét párt külön-külön biztos volt a maga jelöltjének a győzelmében. A kortesek a lárma, dobverés, a hirhordás minden eszközét igénybe vették, hogy jelöltjeik hivatottságáról, kivételes talentumáról és főleg korrektségéről meggyőzzék a bizottsági tagokat s az ő révükön a város minden rétegét. És különösen a tiszta kéz politikáját hangoztatták minden nyilvános helyen, kaszinókban, kávéházakban, gyűléseken, mert Horpay Bálint, a régi polgármester, egy csúnya panamában törte derékon a karrierjét, s így mindenki tisztában volt azzal, hogy a város új fejének a makulátlanság olyan kelléke kell, hogy legyen, mint a katholikus templom tornyán a kereszt. Két ember küzdött azért a dicsőségért, hogy a város első polgára lehessen. Az egyik Keserű Lajos, aki már huszonhárom éves korában városi tanácsos volt, barátai nagy jövőt jósoltak néki és most látták elérkezettnek az időt arra, hogy a jóslatból valóság is legyen...