Babeuf és az "Egyenlőek" [antikvár]

Részlet a kötetből:EGYENLŐSÉG VAGY... "A rendőrfőnök elbocsátotta a spiclit és napijelentésének lediktálásához fogott: A közvélemény kissé izgatott. A polgárság józanabbik része természetesen helyesli a Nemzeti-Konventnek azokat a módszereit, melyek a kereskedelem szabadságának védelmét szolgálják. Ami a munkásosztályt illeti, az megsínyli a munkanélküliséget és a kedvezőtlen időjárást..." Idáig érve, a főnök eltüsszentette magát. Tisztességtudóan az irnok is tüsszentett. A diktálás folytatását egy futár érkezése szakította meg. A főnök, végigolvasva a Közbiztonsági-Bizottság utasítását, több rendőrt hivatott magához, köztük Louis Labras-t is: - Elfogatási parancs. A rue Saint-Antoine 228- as számú házában. A rendőrfőnök által megjelölt ház a Lesdiguiéreköz sarkán áll. Négy emeletes. Homlokzatára, vörös festékkel, a következő szavak vannak mázolva: Egyenlőség vagy ..." Nemsokkal előbb még az állt rajta: vagy halál". De Garonne mészáros, a ház tulajdonosa átfestette a halál" szót, mert véleménye szerint ez sérti a nép érzékenységét. A thermidor után, immár senki sem akar többé halálról hallani. Hisz az emberek alighogy élni kezdenek... Ezáltal a felírás rejtelmesen hat: "vagy..." Vajjon mit is jelentjet ez a "vagy..."? A ház azonban adós marad a felelettel. A földszinten asztalosműhely. A rendőrség által keresett egyén a legfelső emelet egyik szűk szobácskájában rejtőzik. A késői órák ellenére még ébren van. Ír. A gyertya sápadt fényében keskeny arc tünik elő; álmatlanságtól, betegségtől és benső tűztől gyulladásos szemek, sötétkék frakk, csontos kéz és egy ívnyi, kereszül-kasul sűrűn telerótt papíros: nyilván takarékoskodni kénytelen vele.