Baccarat diadala [antikvár]

Részlet a könyvből: A fiatal Artoff gróf mindjárt az első este nagy lelkesedéssel távozott Baccarattól. Úgy lépett be hozzá, mint valódi don Juan, akinek talizmánja a milliói voltak és mire távozott tőle, valósággal leigázta e kiváló nő magasztos szomorúsága. Baccarat-t most egészen titokzatos lénynek tartotta, akit az emberek teljesen félreismernek és megrágalmaznak. Nem bírta ugyan megfejteni a rejtélyes nő titkát, de azért majdnem bizonyos volt abban, hogy Baccaratnak valami magasztos föladata van. Szívében ezer kétséggel tért haza noha még nem tudta eldönteni, hogy máris szereti-e azt a nőt, akihez hódításra készen lépett be?... Csak azt érezte, hogy tele van iránta tiszteletteljes barátsággal, mely a legnagyobb odaadásra is hajlandó. Nagyon rosszul aludt. Baccarat mindig megjelent neki álmában. Egyszer, mintha pusztában bolyongott volna vele és térdre borult volna előtte, máskor Baccarat, mindenféle furcsa alakot öltve és különös beszédeket tartva, mintha forgószél módjára ragadta volna őt magával. Mikor azután eljött a reggel, a fiatal orosz még kevésbbé tudott számot adni arról, hogy milyen érzés is az, mely Baccarat felé húzza, de annyi bizonyos, hogy ellenállhatatlan vágy támadt benne, hogy viszontlássa. Baccarat tegnap meghívta villásreggelire, hogy legyen nála tíz órára.