Bajcsányi de Eadem és egyébb elbeszélések [antikvár]

Részlet a kötetből: Bajcsányi de eadem. Nagy esemény volt, mikor a káposztás hajók megérkeztek. A Duna hajlatában, az Istenhegy mögül szakadatlanul előbukkant az érkező káposztás hajó orra, lassan leereszkedett a többi mellé, kikötött s csakhamar végtelen sorban barnállott a sok vizi alkotmány a part mentén. Egy egész új város. Egyetlen rengeteg utczából való és vizén lapuló népes város. Eleven, tarka, mozgalmas és fölötte nyájas. Ilyenkor már őszre járt az idő. Szeptember vége felé. A nap még meleg fényben fürdette a világot, de az estének már foga volt. A föld is puhább, ragadósabb volt. A csizmát szívesen marasztalta. A sárba sárga levél keveredett s a száradó kórót mintha dér ezüstözné meg. Reggel fehér köd gubbasztott a folyamon és az este korán leszakadt. Nem hosszas átmenettel és álmos pislogással, mint nyáron, hanem szinte egyszerre, mint mikor a gyertyát hirtelen elfújják. Az ősz csöndje és mélasága uszott már a világon, a közelgő nagy nyugalom hirdetője.