Bambuszfejű esernyő [antikvár]

Részlet a könyvből:"Bambuszfejű esernyő volt és otthonfelejtették.Igazság szerint nem gondolta senki, hogy szükség lesz rá. Egy-két felhő az égen és a tanácsos úr idegesen, mert három percet késett a reggelije, elsietett otthonról a hivatalába. És aztán tíz óra tájt megeredt az eső.Az ég szennyesszürke, mintha sohasem akarna kitisztulni. Tizenegy óra, tizenkettő, egy, kettő... mindig több és több ideges fej kukkant felfelé a Városháza ablakaiból. A szemek szemrehányóan néznek az égre. De ott fenn a helyzet egyre reménytelenebb.Félhárom után már nagyon ideges a tanácsos úr. Hiszen otthon az étel teljesen tönkremegy. A gulyáslevesben a krumpli szappanos ízű lesz, a csipetkék eláznak és a mákostészta melegítve a kutyának se jó. Töprengve áll az ablaknál, szürkés bajuszát harapdálva, összeráncolt homlokkal. Csak legalább azt a nyomorult esernyőt hozta volna el! Ilyen szakadó esőben hét percnyi utat mégsem lehet megtenni. Ernyővel is nehezen. Azzal is erősen megázna, de anélkül, - nem , ez teljesen lehetetlen."