Barátok és egyéb utánfutók [antikvár]

Zizz, zizz. Ismeritek ezt a hangot? Talán tudjátok, hogy agyunkat mindenféle elektromos impulzusok irányítják, ők produkálják az érzéseinket, képességeinket, képzeletünket, meg minden. Fontosságuk ellenére igen parányiak, teljességgel láthatatlanok, és szókincsük is csupán a helyváltoztatáskor jut szerephez. Ilyenkor ezt mondják: zizz, zizz. Én mindig szívesen olvastam olyan történeteket, amelyekben szerephez jutott a képzelet, ami ugye a parányi impulzusok egyfajtája. Szerettem volna képzeletdús történetet írni erről a világról, itt, körülöttünk, azonban azt kellett tapasztalnom, hogy az elektromos impulzusok tétlenségre vannak kárhoztatva. És ez egyáltalán nem az áramerősség csekély mértéke miatt van így - több ezer volt sem segítene. Ez egy képzelet-ellenálló világ. Mivel ez az út járhatatlannak bizonyult, arra gondoltam, megkérem barátaimat, akik az elektromos impulzusokkal ellentétben korántsem szenvednek szó-székrekedésben, hogy meséljenek el egy-egy történetet. Fura dolgok kerültek elő, de hát mit várjon az ember fura barátoktól? Egyébként megkérdeztem az elektromos impulzusokat, mit tartanak a barátságról, elvégre az ő szavukra lehet adni. Tudjátok, mit válaszoltak? Zizz, zizz.