Barbara - A végzet [antikvár]

Ausztria, Bécs, 2001 Forró, július végi késő délután volt, hetek óta egy csepp eső sem esett. A vörösrézszínű üveglapokkal borított, magas irodaház prizmaként ragyogott a lassan lenyugodni készülő nap fényében. Gondosan ápolt, méretes parkjában a tarka egynyári virágok és a formára nyírt örökzöldek tikkadtan tűrték a fullasztó hőséget. Anton Hendrich elégedett arccal kapcsolta ki a számítógépét. Felállt, vetett egy utolsó pillantást a mindennap példás rendben hátrahagyott íróasztalára, majd hóna alá csapta az aktatáskáját, és sietős léptekkel szelte át a szobáját. Az ajtóból visszafordult, és még egyszer körbenézett. Végre ez a pillanat is eljött! - mosolyodott el, és felszabadultan sóhajtott egyet. A tavasz beköszönte óta tervezgette első közös nyaralásukat Luciával. Immár másfél éve, hogy a Rathausplatzon rendezett karácsonyi vásárban megismerkedtek. Éppen kiadós forraltbor-ivászattal ünnepelte barátai, Kurt, Alfréd és az öccse, Johann társaságában a váratlanul jött