Barbara [antikvár]

Részlet a könyvből: 191* tavaszán Velencében a Márkus-téri Quadr-kávéház előtt ültem, amikor az előttem nyüzsgő tömegből kivált egy magas fiatalember, felém jött és rám mosolygott. Meglepetten és idegenül tekintettem rá. - Nem ismersz meg, - szólt hozzám magyarul, - pedig négy éven át ugyanabban a fegyházban voltunk együtt fogva. - Bocsánat, nem emlékszem. - És egy tavaszi napon ugyanabba a cellába kerültünk együvé, ha ugyan cellának szabad nevezni azt a termet, amelyben mindkettőnknek kétszázszor kellett leírni ezt a mondatot: „Többé nem késem el." - Bor Péter! - kiáltottam föl. - Én ugyan nem ismertelek volna meg... Megváltoztál. - Bizony, - felelte a fiatalember - sok idő telt el azóta, hogy Mufti, „a latin nyelv rendes tanára, a negyedik Bé osztályfőnöke" ránk rótta a kétszáz mondatnyi büntetést...