Bárhol, magaddal [antikvár]

AZ OLVASÓHOZ Több műfajú írás gyűjteménye ez itt, a kezedben, kedves olvasó. Vállaltan nem egységes. Úgy állt össze, ahogyan a lépések állnak össze egymás után, tánc közben. A boldog céltalanság összevisszaságával. Megkérdezhetnénk tánc közben a lábainkat, hogy hová tartotok? Mindenesetre biztosan nem arrafelé, amerre bakancsaink a sorkatonai szolgálatunk alatt, a célra tartott díszlépések gyakorlása közben. Emlékszem, ahogy szakaszvezetőnk harsogja: „Ne lábujjhegyen settenkedjenek, nem lopni mennek, elvtársak! Csapják oda rendesen, hogy a földigiliszták agyrázkódást kapjanak!" Odacsaptuk. Csűrdöngölő ugyan nem lett belőle. Szenvedtek-e tőlünk kárt a giliszták, nem tudom. Lehet, hogy már felmenőik is régen elköltöztek onnan. Ami viszont itt következik, nem célirányos. Nem gilisztapusztító díszmenet. Helyette: szavak téblábolása. Ögyelgés a dolgok között. A gondolatok terében, idejében. Némelyik barangolás a műit század kilencvenes éveinek legelején indult el, lejegyzett soraival, más pedig minapi séta. Pici gyerekek, amikor este kiemelik őket a fürdővízből és a pelenkázóra teszik, teljes természetességgel tudják a szájukba venni a nagylábujjukat.