Báró Márczius [antikvár]

Részlet a kötetből: Báró Márczius. A zöld hegy tetején volt a vár. A vár báró Márcziusé volt és a várat báró Márczius kártyán nyert pénzből vette. Most gyönyörű tavasz volt, a báró a várbástya terraszán ült egy kerti székben egy csésze dupla feketekávé előtt és megborzongván a vizesszagú és mégis parfümös tavaszi szélben, mereven nézett le a völgyekbe. Ez a tavaszi szél, mint a csikó, úgy galoppozott a hegyen. Nekirugaszkodott, majd hirtelen megtorpant, visszafordult lágyan trappolva, meg-megállt néha. Herczeg Salvator, a ki a báró mellett ült, összehúzta magán automobil-kabátját és elnézett messze, az ő vára felé. Az ő vára a közeli hegyek egyikének tetején volt és nem kártyából lett, hanem már a Salvatoroké volt Nagy Lajos óta. Lenn a völgyben állt a herczeg 45-50 HP. Renault-gépe és már zörgött, mert a soffőrnek intettek, hogy indul az ura. Herczeg Salvator előtt egy félpohár konyak volt, ezt most felhörpintette és felállott. - Megyek - mondta. Végignézett a bárón, a ki mereven ült a helyén, mintha éppenséggel nem törődnék azzal, hogy a herczeg megy-e, vagy marad. A báró sárga smokingban volt.