Bársonyos hang [antikvár]

Jude Deveraux bársonyos szépségű és izgalmas bársonyos sorozatának hű olvasói már nyilván várták, hogy a harmadik Montgomery fivér, Raine is emberére, pontosabban asszonyára találjon. Ahogyan az is sejthető, a hatalmas erejű, de vajszívű nemesúrnak nem lesz könnyű dolga, ha olyan tűzrőlpattant, felvágott nyelvű, szép és bátor asszonyt akar találni, mint két szerencsés testvére. Főleg most, amikor a király kegyéből kiesve, törvényenkívüliek kis csapatával bujdokol az erdőben. Nem is olyat talál, sőt egy ideig még csak azt sem tudja, hogy megtalálta álmai asszonyát, csak azt, hogy valami érthetetlen módon vonzódik csinos, új apródjához, sőt, bár nincsenek ferde hajlamai, még az ifjú kerek popsiján is rajta felejti a szemét. Alyxnak, a szép, csodálatos tehetséggel megáldott énekes lánynak ugyanis menekülnie kell, ezért áll a rablóbandába, amelyből Raine kemény kézzel és szeretettel lassan dolgos, tisztes társaságot kezd nevelni. De hogy baja ne essék, inkább levágja hosszú aranyhaját is, fiatal fiúnak öltözik. Így lesz Raine Montgomery apródja, és a lovag - megijedve saját vonzódásától a szép ifjú iránt - elhatározza, hogy igazi férfit farag belőle. Honnan is sejthetné, hogy a lehetetlenre vállalkozik, és hogy az igazi boldogság akkor vár rá, amikor végre lehull a lepel, és a bájos apródot szerelmével igazi nővé teszi. Alyxról pedig nemcsak az derül ki, hogy szép, a hangja bársonyos, de az is, hogy ha kell, ha a férje élete múlik rajta, ugyanolyan tűzrőlpattant, felvágott nyelvű és bátor tud lenni, mint csodálatos sógornői.