Bővebb ismertető
AtLDAK0S
1573 KORA ŐSZE
Három lovas poroszkált a Gyulafehérvárról Tordára igyekvő országúton, egyre távolodva a várostól. Az elöl haladó, tekintélyesnek tetsző úr hátrapillantott, két társán, a vörös posztóba öltöztetett fejedelmi testőrök szigorú ábrázatán túl a tovatűnő kőfalakat és a régi székesegyház tornyát kereste tekintetével, mintha azt szeretné felmérni, mekkora utat tehettek meg három fertályóra alatt. Nem tudni, megnyugtatta-e a látvány, mert mozdulatlan arccal fordult vissza, és úgy tűnt, visszasüpped gondolataiba.
Az úrforma ember nagy, csontos katonalovon ült, régi barátján, egy lusta és megbízható, meglehetősen öreg pej paripán, melyet éppen kényelmessége miatt kedvelt, mivel nem volt túl jó lovas. Amennyiben éles szemű utas jött volna szembe, biztosan szemébe ötlik, hogy az ötvenes évei végén járó nagydarab, kreolbőrű, hosszú, bodros szakállú úr nem hordott magánál fegyvert. Egy jókora kulacson kívül nem volt egyebe, és ruhája, bár jóféle bársonyból készült, egészen egyszerű szabásával, fakószürke színével nem keltett feltűnést. A szürke dolmány alatt fehér gyolcsinget viselt, melynek csipkés gallérját dolmányán kívül hajtotta. Lábán fekete posztónadrág, alant puha bőrből készült csizma feszült. Süvege szürke nemez, egészen egyszerű, farkas-prémmel szegélyezve, még egy süvegforgó sem díszítette. Az éles szemű utazó azt is észrevehette volna, hogy pokróc, málha, köpeny se nála, se a katonáknál nincsen, tehát nem hosszabb útra igyekeznek.
A két vörös darabont, a fejedelem lovas testőrségének tagjai kezük ügyében tartották karabélyaikat, és halk beszélgetéssel múlatták idejüket. A harmadik olyannyira előttük poroszkált, hogy nem hallhatta szavaikat.
- A kórság essen a doktorba, már megint minket kért - dohogott az egyik, János nevezetű, szikár, barna képű, villogó szemű katona, kinek orcája jobb felén jókora kardvágás hege éktelenkedett. - A fene se tudja, mit eszik rajtunk.
- Azért kér minket, mert ismer - felelte társa, aki erősen hasonlított a János ne-vezetűhöz, akár testvérek is lehettek volna, ám emez arcát, akit Andorásnak hívtak, nem csúfította el sebhely - Tudja az - folytatta hogy helyén van az eszünk, keveset pofázunk, és tudunk verekedni.
Gál Vilmosnak hívnak, 1972-ben születtem Budapesten. Dunaharasztin élek a feleségemmel és a lányommal, Veronikával. Nagyobbik lányom, Petra már felnőtt nő.
Történelem-Muzeológia szakot végeztem az ELTE BTK-n, majd három év tanárkodás után felvettek a Magyar Nemzeti Múzeumba. Mind a mai napig ott dolgozom, jelenleg a Modernkori Főosztályt vezetem. Sok tudományos cikkem jelent meg történész-muzeológusként. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen számos nagy kiállítást rendezhettem a Nemzeti Múzeumban, és egy komolyabb monográfiám is megjelent. Valamiért mégis a szépírás felé húz/húzott a szívem. Elsősorban történelmi regényeket szerettem volna írni, és az utóbbi tizenegy évben, ha nem is átütő sikerrel, de azért néhány művem megjelent. Lásd alant:
- 2013-ban a L’Harmattan kiadó gondozásában jelent meg első regényem Antantmisszió címmel, amely az 1919-es román megszállás idején játszódik.
- 2017-ben jelent meg második regényem A lengyel freskó címen (Historycum kiadó), amely a második világháború elején hazánkba menekült lengyelek életének mindennapjaiba nyújt bepillantást egy család történetén keresztül.
- 2019 novemberében jelent meg következő, Báthory István életét feldolgozó történelmi regényem, Báthory – A korona ára címmel a Rézbong Kiadó gondozásában.
- 2020 novemberében ezt követte a Báthory István életét feldolgozó történelmi regényem második kötete, Báthory – A katonakirály címmel, szintén a Rézbong Kiadó gondozásában.
- 2021-ben a Lazi kiadónak köszönhetően jelent meg az A latrok ideje – Erdély 1848-1849 című történelmi regényem, amely a szabadságharc alatt az erdélyi magyarok ellen elkövetett bűnöket állította a középpontba.
- 2022-ben a Holnap Kiadó égissze alatt jelent meg a Jövőre hátraszaltó! című ifjúsági regényem
- A Történelmi Regényírók Társasága 16 írója által közösen írt regény (Buda&Pest – Egy város zivataros századaiból) egyik szerzője vagyok.
Novelláim évek óta megjelennek a Helyőrség print és online felületein.
A Magyar Írószövetség tagja vagyok.