Bátran és híven I-II. [antikvár]

Itt van hát megint előttem az Emlékkönyv a franczia forradalom történetéhez" azokkal a különös metszetekkel, keresztben a nagy foliánsokon! Kedves, régi ismerősül köszöntöm és szinte félénken nézegetem a kissé megfakult lapokat, melyeket gyermeki kezem, egy félszázaddal ezelőtt, alig mert megérinteni. Maga megboldogult nagyapám, a kié volt, mutogatta azt nekem akkor, s lélekben még most is látom, a mint reszkető ujjával lassan, óvatosan forgatta egymásután lapjait és magyarázgatta nekem a képeket. Ugyan bele is vésődtek gyermeki képzeletembe: a Bastille ostroma, elül a pattantyúsokkal és a felhőként gomolygó lőporfüsttel, a vad utczai jelenetek, az ünneplések és ujjongó menetek, de kivált az a kép, melyen véres harcz tömkelegében a Tuileriákat láttam! Száz meg száz derék svájczi halt meg itt dicsőén," beszélte nagyapám, mert hívek maradtak a franczia királynak fogadott esküjökhöz. Ellenség száz jutott mindegyikre, s utoljára nem volt sem poruk, sem golyójuk. Majd mind elestek hát bajnok módra, csak igen kevesen menekülhettek. A zugiak közül, a kik ott voltak, még csak a Brunnerli él."Ez a Brunnerli" vagy Brunner vén katona-ember volt, a ki résztvett Bonaparte mindenik hadjáratában és egészen Moszkváig eljutott vele. Igen jól emlékszem még ránczos ábrázatára és bozontos szemöldöke alól mindig vígan csillogó, apró szemeire. Hanem legtöbbet pajzánkodtunk mi fiúk a czopfok" miatt, melyekbe az öreg obsitos szürke, jól megpomádézott haját a füle mögött összebogozta.