Bíborfény [antikvár]

Ezzel a könyvvel Csákvári Zsóka emléket kívánt állítani azoknak, akiktől életre szóló útravalót kapott egy borsodi kisfaluban; a nagyszüleinek és nagybátyjának, Bercinek. Az egymástól eleinte független elbeszélések füzére önéletrajzzá, egy élet történetévé rendeződött. A második világháborútól a nyolcvanas évekig tartó időszakot öleli fel, ahogyan Csákvári Zsóka megélte. A visszatekintés utolsó életrajzi eseménye egy szemműtét, melyet a bíborszínű függöny látványának kétségbeejtő élménye előzött meg.A Budapesten élő szerzőnek több verse és prózai írása jelent már meg. Első kötetét fogjuk kezünkben.A visszaemlékezésekben kiemelt szerepet kap a nagypapa. „Az Isten áldja meg azt a két öreg kezet, azt a huncut, örökké mosolygós, szarkalábas, világító-kék, tiszta szemet, mert a belőlük jövő melegség bearanyozta szegényes gyermekéveimet.” A nagypapa mesélő kedve és tehetsége, - fafaragásban megnyilvánuló - szépérzéke, egészséges életösztöne Zsókában folytatódik.