Becsületszavamra csunya voltam [antikvár]

Részlet a könyvből: Claudio úgy akarja, hogy történetemet feljegyezzem. Megkérdeztem, mi értelmét látja ennek. Erre nevetett és azt mondta, hogy egyszer majd megmagyarázza... Azt hiszem, életem csak abban a pillanatban kezdődött el, amikor egy Claudio Pauls nevű úrral találkoztam. Hogy egészen pontos legyek: ez egy koranyári szerdán volt, féltizenegy és féltizenkettő között, éjjel. Tizennyolc éves voltam akkor és szüleim nem tudták mitévők legyenek velem. Egyhete múlt, hogy leérettségiztem. Apám, aki a háború előtti időkben állítólag igen gazdag volt, gyakran mondta: - Gyermekeimnek nem adhatok egyebet Életútjukra' csupán a jó iskolai képzettséget. - Jó iskolai képzettség alatt nyolc véghetetlenül hosszú esztendőt értett valamelyik gimnáziumban. Sohse gondolkoztam azon, miért jártam ebbe az iskolába, igen közepes tanuló voltam, a legtöbb óra alatt szörnyen unatkoztam, vizsgák és tanárok iránt pedig szinte testi borzadályt éreztem. Ha felelni hívtak fel, szívem hirtelen mintha a torkomban dobogott volna, alig tudtam beszélni. Eléggé útálatos ideje volt ez életemnek...