Beethoven miniature [antikvár]

Részlet a kötetből: "Az orvosok februárban Rivába küldtek meleg napsugarat, száraz levegőt szagolni. Itt ülök egy fehérre meszelt kicsiny szálloda terraszán, nagy üvegszárnyait kinyitották és ömlik ránk a déli napsütés. Henye, passziózó emberek sütkéreznek a kitárt üvegkalitkában, öregebb emberek éberen szunyókálnak az izes ebéd, a napsütés terhe alatt, szabadságos fiatalabbak piros bor tüzében nyújtózva pirosodnak, ezüstre hevült fehér asztalok mellett frissen egybekelt fiatalok pihegnek, a napsütést nézik s a fölforralt szemük lobban - ha összeszáll a tekintetük - mint havasok fölött a napsugár. Éberkedő magam körül mozdulatlan a csönd. A hang nem hangosodik, a szó nem szájaskodik, egymásnak örülő emberpárok között külön élünk, én és a napsütés. Pihenő szemem előtt áll az egyenletes, verőfényes bőség, elömlő aranyával megtelik a kék levegő, zöld fák fekete bokraiban izzik a narancs, alvó fehér kutya olvad a porzó udvaron és áll és ég mindenekfölött a makulátlan verőfény."