Beethoven-románc [antikvár]

Január 10. Délután 4 óra. Az ujságban azt olvastam, hogy csak a hangverseny előtt való napon érkezik meg. Tehát 17-én, mához egy hétre. Nevetséges, hogy ő is a Románcot játsza - nem, nem is nevetséges! Inkább talán jó jel, ó, ha a papa tudná! De a papa nem fog megtudni semmit sem. Mindegy. Utóvégre nem égbekiáltó bűn, hogy az ember a világ első hegedűművészétől akarja hallani, hogy tud-e valamit. Inkább az nevetséges, hogy ilyesmit titokban kell tartani. Mi rossz van ebben? Komolyan azt hiszi a papa, hogy megútáltathatja velem a hegedűt? És hogy, amint ő kifejezi magát, „leszoktathat" róla? Igaza volt tegnap Guszti bácsinak - micsoda kedélyes vasárnapi ebéd volt az tegnap megint. „Akár azt is megtilthatnád neki ezért a pénzért, hogy reggel felébredjen!" Idővel mégis csak rá fog jönni a papa, hogy nincs neki igaza. Természetesen megint pont most kezd lamentálni azon, hogy egyetlen gyermek vagyok...