Befutunk [antikvár]

1.Kucsmáné Ica nem ért rá kecsesen kibújni a pénztárosi köpenyből, minden másodperc számított. Megmarkolta a köpenyt az ÖNÉRT VAGYOK feliratú kitűző alatt, és letépte magáról. (A kitűzőt, betartva az áruházi előírást, a szíve magasságában viselte - jó helyen volt ott, a vásárlók tekintete megakadt rajta, ez volt a cél, legyen észrevehető, jól olvasható.) Ha a köpenykét szárnya össze lett volna gombolva, Ica mozdulatától a gombok, mint a jobbegyenesbe belemozduló bokszoló fogai, egymást gyorsan követő, tompa koppanásokkal hullottak volna a talajra. Ám a Spór Markét élelmiszer-áruház pénztárosainak ruházatán nem voltak gombok - csoportvezetői szintről kapták az engedményt a gombtalanításra, lehessen lezserül lógatni a köpenyszárnyakat, ez egy ilyen cég, könnyed és nyitott, nem árt, ha a pénztárosok köpenye is tükrözi a nyitottságot. Azok a kollégák, akik nem bírtak mit kezdeni a szabadságnak e magas fokával, derekukon megköthették a gyárilag odavarrt övet, a vezetőség nem orrolt meg rájuk emiatt. Ica a levetett munkaruháját labdává gyűrte, és a kasszafülke sarkába dobta. Kibontotta feltűzött haját. Intett nővérének,