Bejelentőlap [antikvár]

Borítója a gerinc mentén enyhén kopottas, lapélei és pár lapja halványan foltosak.
Ormay Imre. Bejelentőlap. Budapest, [1941]. Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt. (Budapesti Hirlap nyomdája). 282 p. (A magyar irodalom jelesei). Félvászon. / Részlet a könyvből: Egész társadalmi osztály, sőt ennél is több: korokat áthidaló örök embertípus bejelentőlapja. Ki kellett már tölteni, hiszen régi jó hivatalos szokás szerint nem vettek róla tudomást, mert irodalmilag még nem rubrikázták. A kispolgárt eddig csak gúnyolni és gyűlölni volt szabad, komolyan venni, lelkébe, életébe betekinteni nem illett. Egy fél évszázad humoristái és elégedetlenjei éltek belőle. A politikai agitátor gyűlölte, mert a „polgár" társadalmi képlete az állandóság, a humorista pedig mérgezett tolla hegyére szúrta, mert gyávának és maradinak látta. Pedig mindez tévedés, az anarchia felé lendülő társadalom látási zavara. A kispolgár nem gyáva, nem jelentéktelen és nem is maradi, csupán annak látszik, mert a társadalom közepén áll. Ő az a várfal, amely elválasztja egymástól a tomboló barbár erőket és a városi kultúra kincseit. Parlagi és civilizált egyszerre, ö volt az, aki a középkorban gyakran letette a szerszámot és felsietett a bástyára, hogy megvédje az élet és a fejlődés folytonosságát. Tehát egybekötötte az egyéni hasznot a történelemmel. Ez a hivatása évszázadok óta és ez lesz még évszázadok múlva is. A kispolgár az uralmat gyakorló, kiváltságos réteg és a nép között él...