Bejelentőlap [antikvár]

Egész társadalmi osztály, sőt ennél is több: korokat áthidaló embertípus bejelentőlapja. Ki kellett már tölteni, hiszen régi jó hivatalos szokás szerint nem vettek róla tudomást, mert irodalmilag még nem rubrikázták. A kispolgárt eddig csak gúnyolni és gyűlölni volt szabad, komolyan venni, lelkébe, életébe betekinteni nem illett. Egy fél évszázad humoristái és elégedetlenjei éltek belőle. A politikai agitátor gyűlölete, mert a "polgár" társadalmi képlete az állandóság, a humorista pedig mérgezett tolla hegyére szúrta, mert gyávának és maradinak találta. Pedig mindez tévedés, az anarchia felé lendülő társadalom látási zavara. A kispolgár nem gyáva, nem jelentéktelen és nem is maradi, csupán annak látszik, mert a társadalom közepén áll. Ő az a várfal, amely elválasztja egymástól a tomboló barbár erőket és a városi kultúra kincseit. Parlagi és civilizált egyszerre. Ő volt az, aki a középkorban gyakran letette a szerszámot és felsietett a bástyára, hogy megvédje az élet és a fejlődés folytonosságát. Tehát egybekötötte az egyéni hasznot a történelemmel. Ez a hivatása évszázadok óta és ez lesz még évszázadok mulva is.