Beleélések [antikvár]

Hallottam egy történetet. Hogy mennyire hiteles, ellenőrizni nem tudom. Röviden ennyi: több nemzet tudósa ugyanazon a kutatási területen kísérletezett. A munka utolsó szakaszához többen eljutottak. Azé lett az eredmény, a Nobel-díj, a felfedezés, a dicsőség, akinek volt türelme, idegrendszere annyiszor ismételni a kísérleteket, amíg ki tudja, hány ezredik variáció után "kijött" az a változat, az a végeredmény, ami azt az összetételt, azt az anyagot, azt a vegyértéket stb. jelentette, amely már egyszerűen leírható. Ilyen "egyszerűen" született a találmány, a felfedezés, az eddig soha nem volt. Én azt hiszem, minden írásom az utolsó variáció. Ha csupán hajszálnyit is, de hozzátettem az eddig volt dolgokhoz. Egy ráeszméléssel, egy villanással, egy észrevevéssel, egy feszültséggel vagy éppen oldással több lett a világ. Az írás soha nem volt olyan hatású, mint a maghasadás vagy a gyermekbénulás elleni oltás. De az öröm, a szorongás, az izgalom, a szellemi erőfeszítés vegyileg kimutatható. Csupán ennyit azért szeretnék elérni munkámmal.