Bellamonte titka [antikvár]

Bellamonte titka Merre forduljak? - futott át az agyán a kereszteződéshez érve. Jobbra és balra is két egyforma emelkedő várta. Az út két szélén mind a két irányban hatalmas fenyőfák magasodtak, előttük és közöttük már most is tetemes mennyiségű hótorlasz halmozódott fel. És még hol a nap vége? - jutott eszébe, amikor átlépte a bűvös ezerméteres magasságot, és az eső hirtelen átalakulva havazásba váltott. Lenyűgözte a látvány, de szívesen lemondott volna Holle anyó mesebeli munkásságáról, legalább addig, amíg meg nem érkezik úti céljához. Tudta, télen, a hegyekben bármi előfordulhat, gyakrabban esik a hó, mint a mesés Toszkánában, ahol már négy éve élt. Felkészült a lehető legrosszabb időjárásra, téli gumi volt a kisautóján, a csomagtartóban ott lapult a hólánc, és csak remélte, használnia nem kell, mivel fogalma sem volt róla, hogyan kell felhelyezni az abroncsokra. A hó azonban egyre kíméletlenebbül hullott, neki pedig dönteni kellett, Falcade vagy Moena felé kanyarodjon. Mindkét irányban elérhette a települést, ahová tartott. Már megint egy döntés. Mostanában mást sem kellett, csak döntenie. Hol lakjanak, bővítse-e a vállalkozását, esetleg mélyüljön el ő is a párja, Giancarlo családi üzletében? Az égiek egyáltalán nem könnyítették 1)