Belső emberek [antikvár]

Részlet: A nagy szabadságról 1 már ég meg is feledkeztek az alföldi város lakói, de azért olyan sokadalom volt a piaczon, mintha minden civis lábas jószágán tul akart volna adni. Kora reggeltől ott ácsorogtak a kis templom körül, aki előrelátóbb volt, még a szeredását is kivitte, s onnan reggelizett. Kilencz óra felé már annyi nép verődött össze, hogy mozdulni se tudtak egymástól. Az még csak jól járt, aki a piacz homokos közepére jutott, de akit a palló felé szoritott a nép-áradat, bokáig érő latyakban várhatta, mig onnan megszabadul. Egy elszántabb, vaskos czivis feliparkodott volna a két szál deszkából összerótt pallóra, de a kirendelt markos tizedes ugy visszalökte, hogy testének sulyával két komáját majd leverte lábáról. Az asszonynak ideje se volt meginditani nyelve kerepelőjét, Csutorás Bálint uram már letorkolta élete párját.