Bemutató [antikvár]

"Tudom, hogy vannak életek, amelyek arra születtek a fényben, hogy minden adottságukkal - mert ez a sorsuk - a másik ragyogását adják vissza, valamiért... Valakiért. Csakhogy mindezt mi-fényhordozó üstökösök - soha nem fogjuk megérteni idejében, miközben őket tesszük boldoggá erre a néhány órára. Mindezt már tudom. Kevés? Édes jó Istenem! Hiszen üstököst nem is lehet tükörrel befogni. Csak állócsillagot." „Ezt a darabot pedig Mánuel írta - elejétől végig -, akinek nem volt elég a Premier, amint nem volt elég a saját halála sem. Istenem, Mánuel, mennyire szeretted az embereket, és mennyire kegyetlen voltál hozzájuk, csakhogy palástold, hogy ezt a te szeretetedet nem vagy képes kimutatni. De mindent megírtál erről, ami az egészből örökké lényeges, itt a földön. És ennél többet nem is szabad, és nem is kell, hallod, Vioana, nekünk elhiheted! Ennél nincs több!" (Premier - avagy játék az egésszel)