Benn a bárány [antikvár]

Részlet: ZAY ISTI KÉT BÁLJA A barokk torony óralapján délfelé álltak a mutatók, amikor könnyű kis cséza gördült le a vashídon, a pályaudvar síntengere fölött, a városház előtti térségre. A két lipicai jókedvűen csapkodta patáit a dobogó aszfaltra. Gömbölyű faruk nedvesen csillogott s vékony párafelhők bujkáltak szőrözetük ezüstös erdejében. A kocsi hátsó ülésén két bőrkabátos hölgy hányódott a rúgók fölött. Arcukat pirosra marta a szél s apró, kék pontokat festett egyenesvonalú, keskeny orruk tövébe. Nem nézdegéltek se jobbra, se balra, a járdák felé, ahol hosszan bámészkodtak utánuk a férfiak és irigykedő asszonypillantások követték őket. A kocsis bosszús káromkodást szívott vissza, amint egy gépkocsi száguldott el mellettük s a hajszolt lovak megtorpantak, aztán nekiiramodtak ismét a síkos útnak. Zihálva álltak meg az Aranyfácán előtt. A szálloda kapuján kitódult a személyzet s a kövér portás régi ismerősök mosolygó ábrázatával intézkedett a poggyászok felől. A két lány összesúgott és hangosan felnevetett. Jóízűen ringatták karcsú törzsüket az amazoni kabátokban s a karjukat lengették nevetve...