Bernard atya Testamentuma [antikvár]

Molnár Géza 1923-ban született, pályáját címfestőként kezdte, volt kötőüzemben tisztviselő, vidéki lapoknál újságíró, az MDP sajtóosztályának helyettes vezetője, az írószövetség titkára, a Magvető Kiadó szerkesztője, dolgozott az Élet és Irodalomnál, a Népszavánál, a Magyar Hírlapnál, a hatvanas években Párizsban kulturális attasé, jelenleg a Nagy Lajos Irodalmi Művészeti Társaság elnöke és a PEN Club intézőbizottsági tagja. A József Attila-, SZOT- és Gábor Andor-díjas író gazdag élettapasztalatát tükrözi ez az elbeszélés-gyűjtemény is, amely a szerző legfrissebb alkotásait mutatja be. Molnár Géza kitűnő érzékkel alkalmazza a prózaírás eszközeit. Tudja, hogy az elbeszélés akkor jó, ha pergő, Flaubert szavaival "Ha a próza nem követi az emberi tüdő ritmusát, akkor fabatkát sem ér." Alakjai a hétköznapok hősei, mégis sokatmondó a sorsuk. Emellett persze az olvasmányosság, az érdekesség követelményeinek is eleget tesznek. Élvezetes írások, igazi történetek.