Beszélgetés öcsémmel [antikvár]

A Beszélgetés öcsémmel az író vallomása szerint párbeszéd halott öccsével, s félig-meddig-az emlékezés szeszélyes rendjét követő, mégis kitűnően szerkesztett - lírai önéletrajz, két gyereke, majd két felnőtt harca egymás ellen és egymásért, s a halott édesanyáért, akinek külön-külön és együtt egyetlen halvány emlékből próbálják ujjáteremteni az arcát. A két gyerek két külön világban él: a kisebbiket örökbe fogadja a báró úrhatnám intézője, a nagyobbik a - az író -, a szegények gyerekkorát éli. A szegény utcagyerek szemében a csendes, hűvös, örökké félhomályos kastély, a nagy kert, a csinosan öltözött, úrigyerekké formált öcs egy valószínűtlen világ különös, izgalmas, olykor ellenséges jelenségei. Az író finom költészettel mutatja be, hogyan töri át a két világ közötti falat a testvérek vonzalma, hogyan találnak egymásra legtisztább érzéseikben.