Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
"Legenda a költőről
A költő délután kiment a repülőtérre és beszélgetett a pilótával. Nagyon érdekelte a repülőgép. Megnézte a motort, a fogantyúkat, a kifeszitett szárnyakat. Be is ült a bőrrel kiszögezett ülésbe, elegánsan hátradűlt, a haját egy kicsit előresimította a homlokára és mig a fogantyúk közt babrált, a kezét nézte, hogy milyen szépen simul a villogó rezekre. A pilóta éppen figyelmeztetni akarta valamire, mikor a költő érezte, hogy a keze alatt lecsúszik az egyik emelő. A következő pillanatban rémülten kapaszkodott meg: a gép sivalkodva zúgni kezdett és nekilódult. Még látta a pilóta ijedt arcát, amint két kézzel utána kap... aztán csak vágtató sávokat látott... egy perc múlva, mire ki merte nyitni a szemeit, apró játékházakat látott maga előtt, a hangárok voltak.
Percekig megkövülve ült, aztán letekintett maga alá. Mélyen alatta szürke háztenger hullámzott; köröskörül zöld mezők és rétek.
Ijesztő gyorsasággal zsugorodott össze minden: a háztenger egy kis folttá lett, a mezők körbeszaladta'k és egyszerre egy fényes sáv villant fel: a tenger. A sáv szétterült, a mezők összeszaladtak, aztán a végtelen vizlapot látta, középen egy kis szigettel. Aztán egy köralaku, szürke vizlapot látott, itt-ott szigetekkel tarkázva, ez a kör eleinte óriási volt, de aztán ez is kezdett összefutni. "