Beszélő éjszakák [antikvár]

Részlet a könyvből: A munkásokat hazaküldték a gyárból, nem volt munka, megszüntették az üzemet és becsukták a gyárat. Az emberek sok ideig ott csatangoltak még a műhelyek körül, aztán elszéledtek a városba. A gyárépület magára maradt, kapujára egy nagy lakatot tettek s az egész oly komorrá vált egyszerre, mintha annak a hatalmas fészernek belsejében egy nagy halott feküdnék ravatalon a gépkerekek között. Sötét s kegyetlen téli idő volt és a szerte oszló munkáscsapat is olyan benyomást tett az emberekre, mintha egy nagy temetéshez összesereglett tömeg lenne az, mely megadta a végső tiszteletet a nagy halottnak s most hazfelé vonul. s a munkások hazamentek családjukhoz - a telepre. A gyerekek eléjük szaladtak, kis kezüket feléjük nyujtották és könyörögni kezdtek: "Apjuk, adjon kenyeret, az anya azt mondja, nem adhat, - mert nincs!" Az emberek megnézték a gyermekeket s aztán mintha mind egyet gondoltak volna, azt mondták nekik: "Menjetek az iskolába mindnyájan, majd a tanitó ur gondoskodik rólatok."