Beszélyek és regénytöredékek I. [antikvár]

Részlet a könyvből: Reggeli tizenegy óra lehet, midőn két úr lép az Albergo Italiano kapulépcsőjéről a gondolába. Az idő derült, és szép őszi napot igér. - Hová megyünk, signore! - A Manfrini-palotába, Antonio! - válaszolá az ifjabbik úr. Antonio megindította gondoláját s az nyílgyorsan halad a nagyobb és kisebb árúhajók közt, melyekkel a Canal-Grande, az egykori tengerkirálynőnek, Velenczének főutczája, szokatlanul telve van. - Láttamoztattad-e útlevelünket? - kérdé az előbb szólott idősb útitársát, ki tőle vagy jelleménél vagy helyzeténél fogva némi függésben volt. - Még tegnap estve, Anselm! válaszolá ez, félrevonva a gondola függönyeit, hogy szabadon legeltethesse szemét a sötét márványépületeken, a Szent-Márk templomán, a Della Salute kúpjain, a Rialtón és a kék lagunán, melynek mélye régi és bősz titkokat fed, de külszine redőtlen és nyilt, mint a gyermekarcz.