Beszélyek és vázlatok I. [antikvár]

Részlet a kötetből: "Jaj, Juczi, Juczi! Megkell bolondulnom! - kiáltá Miska, hirtelen elbocsátva a piros-pozsgás szobaleányt, a ki félig ellenkezve, félig csalogatva engedte át magát a göndör hajú inas öleléseinek. A csinos teremtés gúnyos szánalommal nézte, hogy futott föl-alá az izgatott, sápadt fiú a szobában. Miska délczeg gyerek volt, s pompásan illett neki az úri libéria. Szabályos, szelid vonásaival félig gyermeknek látszott; de szemeiben az a sajátságos tűz lobogott, a melyben a legnagyobb gyengeség szokott összeolvadni a legfőbb vakmerőséggel. A könnyelmű lány aligha értette e szemek kifejezését; különben nem mert volna oly macska-egér-játékot űzni a fiúval. Miska ott állott az ablaknál és a jégvirágokat kapargatva, kinézett a novemberi vidékre. Juczi halkan odalopódzott mögéje és vállba bökte."