Beteg szivek [antikvár]

Részlet a könyvből: Hosszu, esős napok után valahára kiderült az ég és a nap bőkezüen szórta arany sugarait a zürichi tóra. minden csupa fény és derü volt, árny és felhő nem látszott sehol. Millió apró harmatcsöpp tündöklött a selymes pázsiton, mely a tó körül kedves csoportban álónyaralók között elterült. A nyaralók körül gesztenyefák viritottak üdén, buján. Az egyik villa ajtajába körülbelül tizenhárom esztendős fiu lépett és tele tüdővel szivta a friss reggeli levegőt. Szegény, beteg gyermek volt. Szemén zöldselyem ernyő, mely alól félénken pislogott az őt környező természeti pompára és még igy is alig tudta elviselni azt a nagy csillogást. Fejét elvakitva félre forditotta és némán lemondott a bűbájosan szép természet csodálásáról - rég megszokta ő már ezt. Biczegő lábát gép szoritotta, csak nehezen vonszolta maga után.