Betévedt Európába I-II. [antikvár]

Részlet:A kilencvenes évek elején a szlavón-brodi állomásfőnökség épületében naponta ütlegeket szenvedett egy még évei szerint fiatal, sudár és szép, de már amugy megszedett asszony.Nyolc élő gyermek szólitotta őt édesanyának. A nyolc között az én anyám is. Ő volt a vakarcs, a legutolsó és legkedvesebb. Az őt nemző csókok voltak a legutolsó erdei jelei a szép dalmát ember szerelmének. Attól fogva megszakadt minden és az eldobottság és a vallás irdatlan rengetegébe hullott a karszti sziklákról letépett, szép macedon nagyanyám. Erőteljes, józan, arányos csontos szépsége az ikonok Máriáinak zord szomoruságát viselte arcán. Domboru magas homloka, örökké enyhén nedves, szomoru, befelé néző fekete szemei, hajlitott finom orra és összefogott keskeny ajkai teljesen egyeztek azokkal a Madonnákéival, kik előtt két ujjal annyiszor keresztet rajzolt magára. Mert a "szveta Majka", ki fiat szült - aki azután a fiak módjára őt elhagyta - igazán megmaradt és megőrzött anyja minden asszonyoknak. És férfi-sivársággal felépitett szegény az a vallás, mely az ő asszonyaitól ezt a legnagyobb asszony-menedéket megtagadta.