Bethsabé [antikvár]

A könyv egy bibliai történetet mesél el újra, Dávid király és Bethsabé szerelmének s életének históriáját, a tények szempontjából híven követve az ószövetségi elbeszélést. Az uralkodó a királyi ház tetejéről a fürdő után törülköző gyönyörűséges fiatalasszonyt itt is ugyanúgy pillantja meg, mint Sámuel második könyvében, ugyanúgy hívatja magához és teszi magáévá, elorozva őt férjétől, Úriástól. De utána Dávidnak ez az új hitvese az író tollán lassacskán önálló életre kel: ő az, aki a Biblia látszólag motiválatlan eseménysorában logikus rendet teremt – finom cselszövényeivel, fondorlatos intrikáival ő áll mindennek a hátterében; ő az, aki a vadsággal és kegyetlenséggel, árulásokkal és hitszegésekkel zsúfolt komor történetet bevonja az élet arany derűjével; és ő az, aki – mint utolsó és mégis legelső felesége a királynak – Dávid akaratát és szellemét is leigázza. Az ereje teljében uralkodó király ugyanis még azt vallotta: „Az Úr olyan, mint én”, de amikor aggastyánként Bethsabé karjai közt haldoklik, már elismeri, hogy az asszonynak van igaza, mondván: „Olyan, mint te… igen, olyan, mint te… Tökéletes vagy, Bethsabé. Ez a tökéletesség a legnagyobb hibád.”