Bővebb ismertető
Részlet a könyvből :
Hová rejtőzik a szenvedés?
1838 közepe táján, egyikében ama milord nevű kocsiknak, melyek csak nemrég jelentek meg a párisi forgalomban, egy középtermetű, kövér ember, a ki nemzetőr-kapitányi egyenruhát viselt, hajtatott az Université-utczában.
Az oly elmésnek híresztelt párisiak között vannak, a kik azt hiszik, hogy egyenruhában hasonlíthatatlanul jobban festenek, mint rendes öltönyükben és a kik eléggé romlott ízlésűeknek tételezik fel a nőket, hogy azt képzeljék: a sörényes sisak és a katonai czifraság kedvező benyomást tesz reájuk.
E 2-ik legióbeli kapitány ábrázatán önelégültség honolt, a mitől vörösbe játszó és meglehetősen kicsattanó arcza csak úgy sugárzott. Arról a dicsfényről, melyet a kereskedői pályán szerzett gazdagság von a nyugalombavonúlt boltosok homloka köré, reá lehetett ismerni Páris egyik választottjára, a ki legalább is városatya volt a kerületében. Éppen azért elhihetik, hogy a becsületrend szalagja nem hiányzott emberünk dús hetykeséggel zsinórozott melléről. Büszkén hátravetve magát a milord sarkában, tekintetét a járó-kelőkön sétáltatta, a kikkel Párisban gyakran megtörténik, hogy szíves mosolyokat fognak fel, melyek távol levő szép szemeket illetnek.